Látszatvilág

Látszatvilág
Névjegy: Apró Attila 31 éves kutató, futballedző, szaktanácsadó. 1980. szeptember 21-én született a délvidéki Zentán. 20 éves korában, miután játékos-pályafutása véget ért különféle testi és lelki sérülések miatt, mégis a futballt választotta önmegvalósítása eszközének. Azóta közel kétezer játékossal volt szerencséje foglalkozni Szerbiában és Magyarországon. Jelenleg Szegeden él. Mi pedig arra kértük, hogy ossza meg gondolatait, tapasztalatait, ötleteit a magyar labdarúgás szerelmeseivel… Apró Attila blogját fontosnak tartjuk a DKKP honlapján közzétenni, hiszen gondolatait, szakmai meglátásait nagyon értékesnek találjuk, főként mert hitvallása, a munkába vetett hite, annak tisztasága találkozik a DKKP elveivel.

 

 

Hetedik bejegyzésemben korábbi írásaimhoz fűzött megjegyzésekből metszettem ki gondolatébresztő részeket, hogy szemléltessem a látszatvilág látszatproblémáit és a futballkultúra hiányából fakadó tanácstalanságot.

stones:

A szobrász hasonlatod érdekes! A művész meglát egy sziklát és beleképzeli a majdani alkotását, majd lefejti róla a felesleget.
A szobrászt műveiről, up-edzőt játékosairól ismerik fel:
“az elmúlt 11 évből kinövő játékosok beválási” statisztikádat megosztanád itt?
Érdekelne még a 18-23 focista karaktered is! (jómagam sok meccset megnézek a tévében, de nem értek a focihoz)

 

„A művész meglát egy sziklát és beleképzeli a majdani alkotását, majd lefejti róla a felesleget.”

 

Csodálatos mondat. Érdekelne, hogy saját megfogalmazás vagy idézet valakitől? Tudnom kell, mert ezt a mondatot alappéldabeszédként fogom ezentúl használni. Ami a beválási statisztikát illeti, arról valószínűleg a későbbi bejegyzésekben részletesen szólok majd. A lényeg, hogy az én tapasztalataim alapján azok váltják be a hozzájuk fűzött reményeket, akikről jól sikerült lefejteni a felesleget. A karakterek meghatározására szerveződött egy ambiciózus kis kutatócsoport, mely még nem végzett az optimum-paraméterek meghatározásával, de annyit azért elárulhatok elöljáróban, hogy utánpótláscsapat esetében azért 18-23 a keretlétszám, mert valamennyi előforduló karaktert tartalmaznia kell, hiszen csak így nincs elveszett tehetség, legrosszabb eset a posztváltoztatás. Felnőtt csapatnál pedig a taktikai repertoár spektrumának egyik legfőbb mutatója a különböző, ám összeilleszthető karakterek száma…

 

stones:

3. szülőkről:
bizonytalanok, az edzők nem mondanak semmi kézzelfoghatót, hogy van-e reális perspektívája a gyereknek? Magunkra vannak utalva,
így mennek a maguk feje után: viszik a gyereket egyik egyesületből a másikba, nappal intrikálnak, éjjel álmodoznak.

 

Nem mondják bizony, hiszen nincs meg a mihez képest!? Honnan tudnák megmondani egy gyerekről, hogy mire viheti, ha nincs is megfogalmazva, hogy mi az optimum??? Nem véletlenül van a Chelsea akadémiájának a falára kifüggesztve, bekeretezve, hogy milyen kritériumoknak kell megfelelni a kapusnak, a szélső védőnek, a belső védőnek stb. ha oda szeretne kerülni. A magyar akadémiák többségénél nem abban látják a lényeget, hogy definiálják a játékstílusukat, megfogalmazzák, hogy kit is keresnek, kit is szeretnének belőle faragni, hanem inkább megpróbálják egymást beelőzni a látszólag ügyes vagy akcelerált gyerekeknél, s már 12-13 éves korban elvinni. Ha nem válik be, akkor pedig hazaküldik kissé leépítve, legalábbis az esetek többségében. Az akadémia mit veszíthet? Persze a kirúgást követően is csak kölcsönbe mehet, esetleg a szülő kivásárolhatja a világon sehol sem elismert (Magyarországot kivéve) amatőr szerződéséből. Ezt csak azért tudják megcsinálni, mert a szülők közül 99% biztos abban, hogy az ő gyermeke lesz a kivétel. Egy látszatvilág, látszatembereinek látszólag lenyűgöző ígéreteire épülő döntést nem igazán érdemes meghozni mindaddig, míg tisztán nem látjuk a serdülőkor hozta testi és lelki változások hatását a játékosban rejlő potenciál aspektusából. Nem tudom, ki hogy van ezzel? Ha ebben a témában gondolkodom, állandóan a népszerű sorozat, a Dr. House vezérgondolata cseng a fülemben, miszerint: „Mindenki hazudik.” Ki másnak, ki magának, ki másnak is meg magának is…

 

Benkó Tihamér:

Én még személy szerint abban látok problémát, hogy a magyar klubok inkább igazolnak külföldi, “kész” játékosokat, minthogy lehetőséget adjanak a fiatal tehetségeknek. Most arról ne beszéljünk, hogy ezek a külföldi játékosok sok esetben nem is jelentenek erősítést (jó példák erre a Videoton nyári igazolásai)…

 

A végére még kiragadtam egy integrációs problémát feszegető gondolatot, mely kiválóan példázza a média félrevezető hatását. Tihamér is áldozatául esett, mert ugye az utóbbi időben inkább negatív előjellel illették a Videotonnál folyó építkezést. Mindezt azért, mert pillanatnyilag nem vezetik a hazai bajnokságot és idegenben pontokat veszítenek. Közben a lényeget nem sokan vették észre. Fontos előrelépések, illetve az előrelépés előkészületei figyelhetők meg a Videotonnál. Most csak szakmai szempontból nézem. Először hoztak egy portugál, játékosként BL-győztes vezetőedzőt. Valószínű, hogy nemzetközi szintű csapatot annak van esélye összerakni, aki tudja, hogy egyáltalán mi az a nemzetközi szint. Jött és rövid idő alatt felismerte, hogy nemzetközi mércével mérhető magyar védő nincs. Olyan meg aztán végképp nincs, aki alkalmas lenne a kombinatív játékra, valamint az ún. aktív védekezés hatékony megvalósítására. Hogyan lehet elérni sikereket olyan védőkkel, akik felületesen ismerik a területvédekezést, a területükre érkező, illetve a területükről induló emberfogást, akik egész életükben csak passzív felfogásban játszottak, s egyetlen szempont volt a kiválasztásukkor, hogy nagydarabok legyenek? Sehogy. Óriási felismerés volt. A következő érdekesség maguk az igazolások: pl. egy ’90-es születésű brazil védő, aki várhatóan pontosan a csapattal együtt fog beérni és az ára néhány nullával bővül. A csapatépítés és az egyén felépítése is egy folyamat. Ajánlom a Kedves Olvasó figyelmébe a vezetőedző nyilatkozatait pl. vesztes meccs után, de érdemes figyelembe venni a stábkialakítást, a teljes keretet, az új igazolások nemzetiségét, karakterét, stílusát, posztját, korát, szerepét… Biztos vagyok benne, hogy más dimenzióba lép a Videoton néhány éven belül, mint a többi magyar csapat… Arra gondolt-e már valaki, hogy az európai futballtérképre nem azonnal a BL-főtáblán keresztül vezet az út? Gondoljunk csak vissza: egyik út a Debrecen meg a Kolozsvár turistalátogatása a BL-csoportkörben, másik pedig egy alaposan kiépített út, amelyet pl. a Shakhtar Donetsk jár vagy a portugál csapatok választanak általában. Először van egy Európa Liga is… Arról most nem is szóltam, hogy más országokban a 16-19 éves tehetségek számítanak fiatalnak, míg Magyarországon még a 22 éves játékos is „nagyon fiatal”. Nem is érzi senki ennek a rossz diagnózisnak a visszafogó erejét az utánpótlás- és a magyar nemzeti válogatott szempontjából. Mindenesetre én töretlenül hiszek a stílusteremtő közös nevezők hatékonyságában. Emellett kíváncsian várom, hogy milyen fejlődési görbét rajzol fel Magyarország Kormányának példátlan segítséget nyújtó karja ezen közös nevezők meghatározása nélkül…

 

dkkp

A képen Paulo Sousa látható. - a szerk.

 

Továbbra is várom az álomcsapatokat az apro.a@t-online.hu e-mail címre, valamint az egyre mélyebbre hatoló hozzászólásokat. Szó volt művészetről, hazugságokról és a Videotonnal kapcsolatos rossz külső diagnózisról… Önnek mi a véleménye minderről?

 

 

aa

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

  1. “Nem véletlenül van a Chelsea akadémiájának a falára kifüggesztve, bekeretezve, hogy milyen kritériumoknak kell megfelelni a kapusnak, a szélső védőnek, a belső védőnek stb. ha oda szeretne kerülni.”

    Nos érdeklődve olvasnám, hogy hány saját nevelésű játékos játszik ebben a csapatban??? Valószínűsítem, hogy a szám közelít a nullához!

  2. up-szobrászat: az írásod inspirált, csak próbáltam egy mondatba összefoglalni. Használd egészséggel! ;-)

  3. 2.
    Amíg nincs újra magyar futball stílus, addig a “hozzávalókat”, az alapanyagot – az utánpótlást – sem lehet érdemben kiválasztani! Addig csak ilyen vadhajtások születhetnek, pl:
    http://grosicsakademia.eu/felveteli.pdf

  4. 3. Videoton: szerencsés ember vagyok, mivel én már láttam a Vidi UEFA ligás menetelését. Annak a csapatnak volt még stílusa! (legyen az az én álomcsapatom: Disztl-ék, Vadász, Véber, stb.)
    2011: még én is, aki bevallottan nem értek a focihoz, láttam, hogy BL a Vidi védőin bukott el. Nem tudom, hogy a portugál edzőnek lesz-e annyi ideje Fehérváron, hogy beérjen a csapata…

    Van egyáltalán, magyar közvetlen utánpótlásedző-képzés!?

  5. Én is láttam a Vidi UEFA kupa menetelését. Mikor a Zeljeznicar ellen Csuhay – akinek az egyik lába rövidebb volt a másik lábánál – a 88.-dik percben bevágta a labdát a kapuba, akkor elsírtam magam. Önkívületben őrjöngtem a tévé előtt, és csak egy szót tudtam ismételgetni: Gól,gól,gól. Édesanyám nem értette, hogy miért sírok, apám pedig annyit mondott neki, hogy hagyjad a fiadat örülni. Nos ilyen katarzist, nem tudom mikor fogok újra átélni egy focimeccsel kapcsolatban. De amit igazán sajnálok, hogy a gyermekeim se fognak nagy valószínűséggel ilyet átélni.

  6. erKulh xojzeyxuhtqh, [url=http://yngllyqatouq.com/]yngllyqatouq[/url], [link=http://onopjzwcmsts.com/]onopjzwcmsts[/link], http://plfepitgxfui.com/

  7. AFAICT you’ve covered all the bases with this awsner!

  8. I was looking everwyerhe and this popped up like nothing!

  9. Hello.This article was extremely fascinating, particularly since I was investigating for thoughts on this subject last Wednesday.

  10. thank you for sharing with us, I believe this website genuinely stands out : D.

Szóljon hozzá