Mi van a felszín alatt?

Mi van a felszín alatt?

Névjegy: Apró Attila 31 éves kutató, futballedző, szaktanácsadó. 1980. szeptember 21-én született a délvidéki Zentán. 20 éves korában, miután játékos-pályafutása véget ért különféle testi és lelki sérülések miatt, mégis a futballt választotta önmegvalósítása eszközének. Azóta közel kétezer játékossal volt szerencséje foglalkozni Szerbiában és Magyarországon. Jelenleg Szegeden él. Mi pedig arra kértük, hogy ossza meg gondolatait, tapasztalatait, ötleteit a magyar labdarúgás szerelmeseivel… Apró Attila blogját fontosnak tartjuk a DKKP honlapján közzétenni, hiszen gondolatait, szakmai meglátásait nagyon értékesnek találjuk, főként mert hitvallása, a munkába vetett hite, annak tisztasága találkozik a DKKP elveivel.

Kilencedik bejegyzésemben ismét egy megválaszolásra érdemes hozzászólásból indulok ki. A felhozott Chelsea-példa valószínűleg a legtöbb emberből ezt a következtetést váltja ki, sajnos még a labdarúgásban tevékenykedőkből is. Hiszen ez csak a felszín…

Manowar
2011.12.20. 01:18

„Nem véletlenül van a Chelsea akadémiájának a falára kifüggesztve, bekeretezve, hogy milyen kritériumoknak kell megfelelni a kapusnak, a szélső védőnek, a belső védőnek stb. ha oda szeretne kerülni.”

„Nos érdeklődve olvasnám, hogy hány saját nevelésű játékos játszik ebben a csapatban??? Valószínűsítem, hogy a szám közelít a nullához!”

A szám valószínűleg tényleg közelít a nullához, de attól még az akadémiájukon a meghatározott kritériumok alapján dolgoznak. Na meg a játékos-megfigyelő hálózatuk is az optimum-karaktereket vadássza. Egyszerűen annyi történik, hogy jobbat tudnak venni, mint képezni. Bizonyos országokban inkább csak a tulajdonos lelkiismeretét testesíti meg a klub akadémiája, más kultúrákban (pl. spanyol) ennél azért komolyabban veszik a képzést. A klub költségvetésének nagyobb százalékát fordítják az utánpótlásképzésre, hatékonyan megoldják az integrálást is, így nyilvánvalóan több saját nevelésű sztárral büszkélkedhetnek. Tudok olyan német csapatról is, amely a látókörébe kerülő szinte minden kicsit ügyesebb játékost leigazolja és a leigazolás pillanatában már adja is kölcsön a temérdek fiókcsapatának egyikébe. A nagy számok törvényében bízik, hátha a közel ezer kölcsönadott játékosból néhánynál sikeres lesz az integráció, amely igazából egy top-csapat számára aprópénzbe kerül. Történjen így vagy úgy, de valamennyi felhozott példában közös, hogy tudatos, kitalált és folyamatos fejlődésre alkalmas a rendszer. Meghatározták a közös nevezőket.

Az írás közben megjött a kedvem még egy – az előzővel összefüggő – téma boncolgatására, hiszen ugyancsak a felszín alá kell pillantanunk…

Manowar
2011.12.16. 01:40

„Érdekes gondolatokat írnak le a hozzászólók.
A vidéki egyesületek sírnak, hogy az általuk képzett gyermekeket a fociakadémiák elviszik. Pedig ezek a vidéki egyesületek ugyan ezt csinálják. A környező településekről – nem ritkán 50-60 km-es távolságból is – elcsábítják a gyermekeket. Az így idecsábított gyermekek pedig, olyan gyermekeket szorítanak ki a csapatból akik ennél a klubnál kezdtek el focizni. Az így kiszorított gyerek pedig nem érti, hogy mi is történik vele. Azt látja, hogy idejön a számára egy “idegen” srác, aki még csak nem is edzett velük, és az a gyermek már a csapat tagja. Nos ekkor kell a szülő, hogy a gyermekében tartsa a “lelket”- bár az is igaz, hogy megmagyarázni Ő sem tudja a kialakult helyzetet. Az edzők pedig nem hajlandóak elmagyarázni az ilyen szituációkat.”

Ha most túlhaladunk a Kedves Hozzászóló látszólagos személyes „érdekein”, esetleg sértődöttségén, akkor nem pont az lenne a normális, amit kifogásol? Mármint, hogy kiscsapatból lépcsőfokonként akadémiára… Éppen ahhoz kellenek a közös nevezők, hogy mindenkinek egyértelműek legyenek a csapatépítés és az egyén felépítésének kritériumai. Amennyiben a tudatosan megformált játékmodell, a különböző karakterek optimum-paramétereinek és feladatkörének meghatározása nem elég egy játékosnak (sokszor inkább a szülőnek), akkor annak semmi sem lenne elég, mivel nem is akar a dolgok mélyére nézni, csupán szociális ügyeskedéssel (pl. az én fiam már a kezdetektől ebben az egyesületben edz stb.) jutni el a felszínes céljáig. Persze utánpótlásképzésben annyi karaktert kell egy csapatnál meghatározni, hogy ne veszhessen el egyetlen tehetség sem, maximum posztot kelljen csak nála változtatni. A módszer pedig nem lehet más, mint a következetesség.

Azért itt két szempont ütközik, ha arról beszélünk, hogy egy új igazolás, egy másik csapatból érkező játékos csatlakozik a csapathoz. Egyszer ugye a már nálunk tréningező játékos, akinél annyi a kérdés, hogy versenyző-e vagy inkább egy elkényelmesedett, hazugság-burokban élő, kiskapus játékos… Másodszor a beépítésre váró, újonnan érkező játékos, aki nyilván bizonyos szempontoknak megfelelt és azért került hozzánk. Némi előnnyel indul a játékmodellt és a megfogalmazott szabályokat már ismerő játékos, s ebben a kezdeti időszakban megpróbálják – ezzel az előnnyel – minél lejjebbről startoltatni az új játékost a csapat hierarchiájának lépcsőjén. Kedveskedve vagy undok viselkedéssel, az ilyenkor szinte mindegy. Akkor kezd érdekessé válni a helyzet, amikor magáévá tette az érkező játékos a tudnivalókat, mert óriásit hibázva – az esetek többségében – a szülők próbálják pozícionálni gyermeküket, azaz ilyen-olyan módon megvívni a felszínes harcot helyettük (régiek vs új)…

Megjegyzés: Szerintem nem a lelket kell a gyerekben tartani, hanem a versenyszellemet.

Kíváncsian várom a hozzászólásokat, tapasztalatokat, érdekes történeteket a témákkal kapcsolatban.

aa

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

  1. Üdvözletem!
    Nem ide tartozik,de olvastam itt az írásait és szeretném megkérdezni egy hozzáértőtől, hogy nekem az egyik ismerősöm kapus poszton játszik, és nagyon szeretne profi lenni, de magassága miatt ő aztmondja hogy erre nincs esélye, amúgy tényleg nem valami magas egyébként csak 170 cm, és nagyon el van keseredve a magassága miatt, de amúgy egyébként amikor focizunk kiszedi tényleg a léc alól is a labdát, de ő csak azt mondogatja hogy magassága miatt úgyse kell komoly csapathoz! Ön szerint volna esélye komolyabb szintre eljutni? már nem ilyen külföldi csapatokhoz mer oda nyílván nem hanem itt Magyarországon egy komolyabb csapathoz

  2. Kedves Olvasó!
    A mai topfutballban valóban csekély lenne az esélye 170 centisen szerződést kapni a barátjának, viszont kiváló reflexek és megbízható labdaérzék birtokában futsalban akár válogatottságig is juthat. Nagypályán ugyanezen tulajdonságok + extra súlypontemelkedés kell, de a tapasztalataim alapján maximum a magyar másodosztályig tornázhatja fel magát… A pontos diagnózis felállításánál azért az sem mellékes, hogy mennyire iskolázott, hány éves és fejleszthető-e vagy már elérte maximumát, illetve eddig milyen bajnokságban és csapatban szerepelt… de én először azt nézem meg egy kapusnál, hogy szerencsés-e… ha azt érzem rajta, hogy az esetek többségében mindent megtesz és a szerencse is mellé áll, akkor jöhet a többi kritérium. Ez az én egyéni véleményem. üdv.

  3. Köszönöm hogy válaszolt! Még annyit szeretnék megkérdezni hogy 19 éves egyébként nemsoká 20, hogyha posztot váltana és kijönne mezőnybe ott az már késő lenne? vagy ha most elkezdené mezőnybe akkor ott mit lehetne még kihozni ebből? inkább maradjon kapuba? de egyébként ő azt mondja hogy még evvel a magasságal is jobb kapuba mint mezőnybe mert eddig végig kapus volt, mezőnybe nem nagyon játszott, legalábbis tétmeccsen nem! Meg hogyha játékosként nem akkor edzőnek hogy lehet lenni? mert az is érdekelné! Néztük itt az MLSZ honlapján uefa B meg uefa A licensz, csak azokat kell elvégezni vagy főiskola kell még ezek mellé mindenféleképp?

  4. Az írásaimból is kiderül, hogy én karakterekben gondolkodom… Tehát ezekre a kérdésekre nem lehet általánosságban válaszolni. Látni kellene… de, ha ír nekem egy e-mailt az apro.a@t-online.hu címre, akkor összehozom egy kapusedzővel, aki felméri az aktuális állapotát és a benne rejlő potenciált, mivel még egyáltalán nem öreg a kapusposzton…
    Az edzőképzés pedig a D-tanfolyammal indul. Ezzel kapcsolatban is tudok adni illetékes elérhetőséget… üdv.

  5. Az írást olvasva, egy gondolat fogalmazódott meg bennem: itt nem arról van szó, hogy jön egy új gyerek, meg van egy régink. Ha valamit megtanultam a pályán töltött időből (és a különböző öltözőkben) az az, hogy senkit nem érdekel honnan jöttél alapvetően. Senkit nem érdekel az, hogy mi a múltad, vagy hogy ki az apád. Ezek a dolgok csak akkor fordulnak elő, ha a környezet egészségtelen, ha káros. Még soha nem láttam például a most a Ferencvároshoz igazolt Batik Bence különböző interjúinál, hogy névtelen hozzászólók ilyen olyan rosszindulatú “háttérinformációt” mesélnének róla. Kiváló példa arra, hogy senkit nem érdekel még a korod se, de ha tudsz futballozni, akkor nem kell aggódni az újaktól és nem kell tartani a régiektől sem. Persze az, hogy futballozni tudni kell, elég tág fogalom. Ebben azt értem, hogy önbizalommal, megfelelő futball-tudással, alkalmazkodó képességgel (és nem csak új környezet, hanem új impulzus és új szituáció esetén is) és ahogy a Mester mondta egészséges, profi versenyszellemmel kell rendelkeznie manapság egy futballistának.

Szóljon hozzá