A KÉPZÉS

A KÉPZÉS
Névjegy: Apró Attila 31 éves kutató, futballedző, szaktanácsadó. 1980. szeptember 21-én született a délvidéki Zentán. 20 éves korában, miután játékos-pályafutása véget ért különféle testi és lelki sérülések miatt, mégis a futballt választotta önmegvalósítása eszközének. Azóta közel kétezer játékossal volt szerencséje foglalkozni Szerbiában és Magyarországon. Jelenleg Szegeden él. Mi pedig arra kértük, hogy ossza meg gondolatait, tapasztalatait, ötleteit a magyar labdarúgás szerelmeseivel… Apró Attila blogját fontosnak tartjuk a DKKP honlapján közzétenni, hiszen gondolatait, szakmai meglátásait nagyon értékesnek találjuk, főként mert hitvallása, a munkába vetett hite, annak tisztasága találkozik a DKKP elveivel.

 

 

Ha jól emlékszem, akkor körülbelül tíz éve döntöttem el, hogy onnantól magam választom meg a tanáraimat. Annyi borzasztó előadást végighallgattam, aktualitásukat vesztett könyveket olvastam és a gyerekekre káros gyakorlati munkát láttam, hogy iszonyatosan vágytam az igényességre. Ekkor úgy határoztam, hogy Ferenczi Attila – zseniális magyar szakíró – segítségével újratanulom a futballt magyar nyelven. Közben – Rugovics Vendeltől –  megtanultam az utánpótlásedző fejével gondolkodni. Varnus Xaver ráébresztett a művészet lényegére. Ákosnak köszönhetem, hogy felfogtam az értékek konzerválásának fontosságát. Nem vagyok benne teljesen biztos, de azt hiszem a logikát, az etikát és az érzelmeket az öltözői retorikába, kommunikációba Orbán Viktortól tanultam meg megfelelő arányban vegyíteni. Valószínűleg az én sajátosan kialakított, egyhallgatós egyetememen kívül nem lesz egyhamar olyan felsőoktatási intézmény, ahol összeállhat ez a tanári gárda… Utólag azt mondom, hogy jól döntöttem. Kíváncsi lennék, hogy a Kedves Olvasóknak mi a véleményük ezen gondolatokkal kapcsolatban, illetve vannak-e az életükben hasonlóan meghatározó emberek?

Néhány évvel ezelőtt – akkor még kedvenc Fradi játékosom (azóta már Batik Bence beelőzte) – Zoran Kuntić mesélt nekem egy könyvről, mely gyakorlatilag a legendás Bora Milutinović életrajza egy neves szerb újságíró tollából. Azóta kutattam, nulla eredménnyel, egészen a múlthétig, amikor egy szerb aukciós oldalon rátaláltam. A címe Bez granica (Határok nélkül). Ő az, aki szövetségi kapitányként öt különböző ország válogatottjával vett részt VB-n. Szerbül íródott, ráadásul cirill betűkkel, de ígérem egy bejegyzést rászánok a könyv magyar nyelvű összefoglalására, ha átolvastam. Remélem, hogy találtam egy újabb neves előadót a képzeletbeli egyetemem katedrájára, ugyanis a következő lépés a pályafutásomban egy korosztályos válogatott irányítása lenne. Ezt most azért írtam le, hogy egyesek megmosolyogjanak, mások megpróbáljanak keresztbe tenni, magamat pedig kötelezzem a megvalósítására. Meglátjuk…

Némi nosztalgiázás után megosztanék néhány gondolatot a képzésről, melynek három összetevőjét fogom kibontani a jobb belső védőm bemutatása utáni bejegyzéseimben.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  • KÉPZÉSI FILOZÓFIA

A magyar nyelv grammatikai összetettsége és rendkívül gazdag szókincse óriási előny a kombinatív játék elsajátítása, az összefüggések megértetése szempontjából. Ékes bizonyíték erre a KÉPzés KÉPlete is, miszerint:

„A KÉPzés KÉP alkotására – a játékKÉP felrajzolására és kiszínezésére – KÉPes játékosok nevelése.”

/Ferenczi Attila – Apró Attila/

Röviden kifejtve; a játékosainknak egy teljesítményre szerveződött csoportban (csapat), közösen át kell alakítaniuk a játékmodellt (csapatjáték a tervezés szintjén) – a játék ideje alatt – játékképpé (csapatjáték a megvalósulás szintjén). Sokan csak rajzolnak, de mi megpróbáljuk ki is színezni…

 

  •  KÉPZÉSI PROGRAM

A megértetés, a begyakoroltatás és a megvalósítás GPG (egész-rész-egész) módszerrel, két fontos program mentén zajlik a képzés folyamatában. Az egyik a mentor program (egyén felépítése), a másik pedig a szinergia program (csapatépítés).

 

  • KÉPZÉSI PERIODIZÁCIÓ

Harmadik, ám csöppet sem elhanyagolandó teendőnk, hogy a játékfilozófiánkból fakadó játékstílusunkhoz tartozó ismeretanyag elsajátítását és a versenyzést hogyan helyezzük bele az időbe…

Végezetül szeretném megkérni a Kedves Olvasókat, hogy próbálják meg definiálni, majd hozzászólás formájában megosztani velünk a jövő magyar játékstílusát, mellyel újra sikeres lehetne pl. a magyar nemzeti válogatott is (akár hosszútávon). Azért nem írom még fel a saját definíciómat, hogy ne befolyásoljak senkit.

 

 

aa

Címkék: , , , , , , , , , , , ,

  1. Papp Róbert

    Szia Attila!

    Nem akarom bő lére engedni a hozzászólásom, de a lényeget megpróbálom összefoglalni, még azelőtt milőtt a kedves Olvasó elunná magát… :-)

    Nem hinném, h egyedül leszek a véleményemmel, de a jövő magyar stílusát, a múlt magyar stílusa kell, h megadja, abból kell meríteni, és arra kell alapozni.

    Definíció:
    Sok passz…, lapos átadások…, bátor támadójáték…, olyan védekező játékosok akik a labda megszerzése után játékot építenek…,a csapat tagjainak kreatívitása…,az egyének egyedi zsenialitása…, nagy technikai képzettség…,
    …és ezek ötvözetéből álló labdarúgás.

    Miért is mondom ezt?

    1., A múlt , mondjuk úgy, h az “Aranycsapat” kora, annak stílusa, a labdarugásuk jellemzői eredménnyel párosultak!

    2., Ezen kor/csapat stíluának, és annak kialakítása alapja volt a későbbiekben más országok (holland, spanyol) labdarugásának.

    3., Az akkor társadalmi állapotok (elszegényedés nagy tömegekben, kevés kivátságos) ma is egyre inkább jellemző. Ez előnyt jelentett a nagy létszámban a labdarúgás felé fordulásnak. Bátran ki merem jelenteni, h a labdarúgás még ma is a legolcsóbban űzhető sport!

    Hogyan lehetne elérni újra egy egységes magyar stílus kialakítást?

    1., A magyar nemzeti bajnokság megerősödése.
    Minőségi légiósokkal, és a külföldön játszó magyarok haza hozatalával. Ennek kizárólag anyagi része van, hiszen szinte mindenki hazajönne , ha itthon hasonlóan kereshetne. (pl. Torgelle)
    Puskás, Deák, Hidegkúti, Kocsis, és a többiek mind itthon játszottak (akkor egyéb okok miatt persze).

    2., Állandóan szereplő, részvevő magyar csapat a EL egyenes kieséses, és a BL csoport körében.
    Kellenek a magyar példaképek,nem a nemzetközi médián keresztül, hanem személyes élményen/hatásokon keresztül is. Anélkül nem fognak a gyerekek inspirációt kapni, nem jön létre labdarúgó tömeg.

    3., Kifogástalan infrastuktúra a élcsapatoknál, és a meghatórozó, de nem akadémiai utánpótlás csapatoknál.
    Ezt a magyar stílust vakondtúrásban, és fű 2-n nem lehet elsajátítani…

    4., Utánpótlás képzésben nem kell a “grassroots” programnak eluralkodnia!
    Ott mindenki ügyes, érezze jól magát, és focizzon.
    A fenéket! Véleményem szerint igenis ki kell mondani, h ha a gyerek nem alaklmas a minőségi labdarúgásra!
    A tömegben levő rosszak lehúzzák a közöttük levő jók teljesítményét! Puskásék sem vettek be mindenkit a grundon focizni, aki hülye volt az maximum nézete, csodálta őket…, később meg jegyet vett a meccsükre… (most azt nem mondom, h akinek volt labdája az nagy előny volt…) :-)

    5., Egy irányadó bázis megléte.
    Kell egy akadémia, és a hozzá tartózó élvonalbeli felnőtt csapat, amely képzési elveiben, játékában ezt a stílust képviseli, és eredményesen(!) megjeleníti.
    Ha mindkét oszlopot (UP és felnőtt NB1.) nézem, akkor erre jelen pillanatban látok is esélyt a felcsúti Puskás Akadémia, és a Videoton vonalán. Hogy miért gondolom ezt, azt nem akarom most kifejteni, mert sok leütött karaktert igényelne.
    Nemzetközi példa a fentire az FC Barcelona , mint UP bázis, mint klubcsapat, és a spanyol válogatott példája, amelyet mindenki jól ismer. Ugye a stílus megjelenése milyen meghatározó az eredményesség szempontából, mind válogatott, mind klubszinten!

    Remélem sok hülyeséget összehordtam, és tudunk majd egy jót vitázni!
    :-)

    Üdvözelttel:
    Papp Robi

  2. A jövő(?) magyar stílusa – mivel nem vagyok szakember, így definícióval nem próbálkozok – a spanyol játékban van… Kár, hogy a magyar utánpótlás kiválasztás és -nevelés nem abba az irányba halad! Nálunk, egy kilenc éves Iniestát, Messit eltanácsolnának a fociakadémiáktól, mert “törpék”!

    UP futball-edzők: mutass olyant, aki megtudja mutatni és tanítani a technikát, a taktikát és ugyanakkor jó nevelő és pedagógus is egyben?

    Célod: a válogatotthoz a klubsikerek vezethetnek, ha nincs nagy játékosmúltad – elméletben. Nálunk a kapcsolatok számítanak a fociban is :-(

  3. Az igazság az, hogy mi kevert nép vagyunk. Játékstílusunk így csak kevert lehet. Támadófutball, de ésszel. Semmiképp sem presszionáló, hanem visszazáró. Kontrajáték helyett pedig sokpasszos, labdatartásra épülő, nem pozíciónális játék. De nem is elmozgásos, hanem vegyes (ha van egyáltalán ilyen…). Én úgy képzelem el, hogy vannak elmozgó típusú játékosok is a csapatban meg a posztjukhoz ragaszkodóak. Gera például elmozgó, de Dzsudzsák tartja a szélső pozíciót )akár bal akár jobb). Rudolf elmozgó, de Szabics (Priskin, Németh vagy esetleg Feczesin) tartja az ék posztot.

  4. Végre helyreállt a rend és megjelenhettek a hozzászólások… Nagyon igényes és gondolatébresztő mindegyik… Remélem mások is kedvet kapnak általuk, hogy kifejtsék gondolataikat a magyar játékstílusról. Kérném a Kedves Olvasókat, hogy a másik felvetett kérdésre is válaszoljanak: kik voltak nagy hatással Önökre az életük során? üdv. aa

Szóljon hozzá