Egy autószerelő akkor mestere a szakmájának, ha tisztességgel megjavítja gépjárművünket.
A kőműves felépíti a házat, amely még száz év múlva is lakható. Az orvos egészséget ad
a betegnek, az olimpiai bajnok pedig kínkeserves munka árán dicsőséget hoz hazájának.

No de mit csinál egy államelnök?

Egy nemzeti pater familiaris, akinek személye, védjegye országának. Akinek múltja és jelene
példát mutat az embereknek. Politikai, jogi hatalommal rendelkezik, de a legfontosabb mégis,
hogy ki is Ő valójában. Hitelessége a meghatározó, amely rendet kell, hogy teremtsen minden
helyzetben. Akinek neve hallatán az ember szívélyesen, és bizalommal gondol a hazai események
folyására, akivel kapcsolatban bizonyosak lehetünk, hogy ha más nem, a politikai
viharokban Ő biztosan odafigyel a lakosság véleményére, hangulatára.

A gyermekmesékben ilyen karakter a “jótevő”, aki a nagy zűrzavarban megjelenik, és
csodát művel, elhozza a jót, a bőséget, a virágzó boldogságot.
A mai, zivataros időkben csodákat nem várhatunk. Csak példamutató önzetlen szeretetet országa
iránt, hűséget, igazságot, tisztességet az emberek felé. Életútja, áldott – vert hétköznapjai
felkiáltó jelként mutatják a követendő példát.

Egy Elnök mutasssa az utat, hogy erőt tudjunk meríteni belőle. Ilyen kellene.

Munkatársunktól

Ha jól emlékszem, akkor körülbelül tíz éve döntöttem el, hogy onnantól magam választom meg a tanáraimat. Annyi borzasztó előadást végighallgattam, aktualitásukat vesztett könyveket olvastam és a gyerekekre káros gyakorlati munkát láttam, hogy iszonyatosan vágytam az igényességre. Ekkor úgy határoztam, hogy Ferenczi Attila – zseniális magyar szakíró – segítségével újratanulom a futballt magyar nyelven. Közben – Rugovics Vendeltől –  megtanultam az utánpótlásedző fejével gondolkodni. Varnus Xaver ráébresztett a művészet lényegére. Ákosnak köszönhetem, hogy felfogtam az értékek konzerválásának fontosságát. Nem vagyok benne teljesen biztos, de azt hiszem a logikát, az etikát és az érzelmeket az öltözői retorikába, kommunikációba Orbán Viktortól tanultam meg megfelelő arányban vegyíteni. Valószínűleg az én sajátosan kialakított, egyhallgatós egyetememen kívül nem lesz egyhamar olyan felsőoktatási intézmény, ahol összeállhat ez a tanári gárda… Utólag azt mondom, hogy jól döntöttem. Kíváncsi lennék, hogy a Kedves Olvasóknak mi a véleményük ezen gondolatokkal kapcsolatban, illetve vannak-e az életükben hasonlóan meghatározó emberek?

Néhány évvel ezelőtt – akkor még kedvenc Fradi játékosom (azóta már Batik Bence beelőzte) – Zoran Kuntić mesélt nekem egy könyvről, mely gyakorlatilag a legendás Bora Milutinović életrajza egy neves szerb újságíró tollából. Azóta kutattam, nulla eredménnyel, egészen a múlthétig, amikor egy szerb aukciós oldalon rátaláltam. A címe Bez granica (Határok nélkül). Ő az, aki szövetségi kapitányként öt különböző ország válogatottjával vett részt VB-n. Szerbül íródott, ráadásul cirill betűkkel, de ígérem egy bejegyzést rászánok a könyv magyar nyelvű összefoglalására, ha átolvastam. Remélem, hogy találtam egy újabb neves előadót a képzeletbeli egyetemem katedrájára, ugyanis a következő lépés a pályafutásomban egy korosztályos válogatott irányítása lenne. Ezt most azért írtam le, hogy egyesek megmosolyogjanak, mások megpróbáljanak keresztbe tenni, magamat pedig kötelezzem a megvalósítására. Meglátjuk…

Némi nosztalgiázás után megosztanék néhány gondolatot a képzésről, melynek három összetevőjét fogom kibontani a jobb belső védőm bemutatása utáni bejegyzéseimben.

• KÉPZÉSI FILOZÓFIA

A magyar nyelv grammatikai összetettsége és rendkívül gazdag szókincse óriási előny a kombinatív játék elsajátítása, az összefüggések megértetése szempontjából. Ékes bizonyíték erre a KÉPzés KÉPlete is, miszerint:

„A KÉPzés KÉP alkotására – a játékKÉP felrajzolására és kiszínezésére – KÉPes játékosok nevelése.”

/Ferenczi Attila – Apró Attila/

Röviden kifejtve; a játékosainknak egy teljesítményre szerveződött csoportban (csapat), közösen át kell alakítaniuk a játékmodellt (csapatjáték a tervezés szintjén) – a játék ideje alatt – játékképpé (csapatjáték a megvalósulás szintjén). Sokan csak rajzolnak, de mi megpróbáljuk ki is színezni…

•  KÉPZÉSI PROGRAM

A megértetés, a begyakoroltatás és a megvalósítás GPG (egész-rész-egész) módszerrel, két fontos program mentén zajlik a képzés folyamatában. Az egyik a mentor program (egyén felépítése), a másik pedig a szinergia program (csapatépítés).

• KÉPZÉSI PERIODIZÁCIÓ

Harmadik, ám csöppet sem elhanyagolandó teendőnk, hogy a játékfilozófiánkból fakadó játékstílusunkhoz tartozó ismeretanyag elsajátítását és a versenyzést hogyan helyezzük bele az időbe…

Végezetül szeretném megkérni a Kedves Olvasókat, hogy próbálják meg definiálni, majd hozzászólás formájában megosztani velünk a jövő magyar játékstílusát, mellyel újra sikeres lehetne pl. a magyar nemzeti válogatott is (akár hosszútávon). Azért nem írom még fel a saját definíciómat, hogy ne befolyásoljak senkit.

aa

]]> http://dkkp.hu/2012/02/a-kepzes/feed/ 1 http://dkkp.hu/2012/01/a-legenda-tovabb-el/?utm_source=rss&utm_medium=rss&utm_campaign=a-legenda-tovabb-el http://dkkp.hu/2012/01/a-legenda-tovabb-el/#comments Thu, 19 Jan 2012 10:57:36 +0000 teszt http://dkkp.hu/?p=1633 Tízedik (jubileumi) bejegyzésemben egy – a szívemhez igen közel álló – intézményt próbálok behozni a köztudatba: a Nyers István Akadémiát.

A képen Nyers István látható.

„IGYEKEZZ ANNAK ÉLNI, AMIBEN HISZEL…” (Forrás: www.magyarszo.com)

Apró Attila futballedző az akadémia egyik alelnöke. A 2000-es évek elején Tóthfaluból indult, és komoly eredményeket ért el Magyarországon: Szegeden az utánpótlás nevelésével foglalkozott, majd Szombathelyen dolgozott az Illés Akadémián, a következő állomása pedig Hódmezővásárhely volt. Jelenleg Szegeden él, de első szóra elvállalta az akadémia edzői tisztségét:

Kicsit érdekes a megfogalmazás, mert nem edzői feladatokat vállaltam, hanem mint szakmai alelnök a stratégiai döntéseket, a teljes szakmai koncepció kidolgozását és megvalósításának ellenőrzését… A másik, hogy komolyak-e az eredményeim, az még csak ezután derül ki. Ami biztos, hogy Szegeden a ’92-es korosztállyal több szempontból volt sikeres a közös időszak, mint sikertelen. Jelenleg a ’98-as csapattal pedig nagyon élvezem a munkát. Szombathelyen nem sok mindent tettem hozzá, viszont azt láthattam egyes emberektől, hogy hogyan nem szabad kártékonykodni. Hódmezővásárhelyen azt hittem, hogy letettem azért Kandó Róberttel közösen némi okosságot az asztalra, de kiderült, hogy rosszul gondoltam. Még a legbénább játékosok eligazolását is megemlítik mindenhol, legalább a nevüket a távozók listáján… Nekem ez nem adatott meg. Rosszul esett, nem tagadom. Néhány bajnoki cím, néhány felépített játékos, egy jól működő munkamodell, egységes játékszervezés, feljutó tartalékcsapat (mondjuk ott kellett némi diplomácia is, de a 10. helyről az sem segített volna…) azért belefért a két évbe. De hát hol van már a tavalyi hó? Inkább arra vagyok nagyon kíváncsi, hogy sikerül-e egyszer megalapítani az általam edzett sok-sok játékossal együtt egy alapítványt, melybe rendszeresen berakjuk profi fizetésünk néhány százalékát és támogatjuk a fiatal tehetségeket??? Szerintem ez lenne a hiteles válasz, arra a kérdésre, hogy komolyak-e az eredményeim…

Megtiszteltetés volt számomra a felkérés. 2004 jelentős év, ekkor fogalmazódott meg az akadémia létrehozásának az ötlete. 2010-ben akadémiai rendszerű, de nem akadémia szintű képzés vette kezdetét, és következett 2011 októbere, amikor egy csodálatos magyar futballista, Nyers István neve alatt megkezdte működését az akadémia. A következő lépés elérni azt, hogy ne csak akadémiai rendszerű, hanem akadémiai szintű képzés folyjon Tóthfaluban. A tehetségek kibontakoztatása érdekében közös nevezőre fogjuk hozni a tehetségkutatást, a tehetséggondozást és a tehetségmenedzselését. Mindezt úgy igyekszünk megvalósítani, hogy jövőképet tudjunk nyújtani a szülőknek és tehetséges gyermekeiknek, mind az iskolai oktatás, mind a képzés terén.

Az alapötlet az volt, hogy a már működő zentai és szabadkai tehetséggondozó gimnáziumoknak egy előképző, tehetséggondozó általános iskolát hozzunk létre: természettudományok, nyelvek, művészetek és sport szakirányokkal. A sport területén első lépésben futballképzést indítva… Talán még annyi módosítást engedjenek meg, hogy nem csak jövőképet, hanem teljes jövőképet szeretnénk biztosítani az iskolai oktatás és a sportszakmai képzés területén egyaránt. S ami még érdekessége az intézménynek, hogy egyrészről a futballtehetséget, másrészről a különböző szociális problémákkal küzdő gyermekeket is befogadjuk, akiknél életminőségükben komoly változást jelenthet, hogy a szórványból hozzánk kerülve az anyanyelvükön tanulhatnak. Felmerülhet a kérdés, hogy miként oldjuk akkor meg az elitképzést, ha nem csak extra tehetségeket veszünk fel? A válasz egyszerű: csoportbontásokkal. Szervezési kérdés és egyedülálló törekvés.

A futballszakmai koncepciónkban benne van egy óvodás és egy alsó tagozatos focisuli-program, valamint egy akadémiai előkészítő program az ötödiktől nyolcadik osztályos tanulók számára, ami nagyjából már működik is. A partneregyesületekkel szorosabbra fűzzük a kapcsolatot. Bízom benne, hogy az olasz Inter labdarúgóklubbal való, karácsonyra időzített kapcsolatfelvételünk sikeres lesz, s ha első lépésként csak annyit elérünk, hogy egyáltalán elfogadnak bennünket, én már elégedett leszek.

Hozzáfűzném, hogy minden olyan egyesületet, iskolát partnerként tekintünk, ahonnan már érkezett vagy érkezni fog hozzánk játékos. Első közös konferenciánkat 2012. február 5-én tartjuk. Az Interrel, mint névadónk egykori klubjával, alapítványi szinten tervezzük a közös jövőt.

Növendékek

Az akadémiai képzés a középiskola megkezdésével indul be. Idővel többféle, nem csupán gimnáziumi képzési lehetőséget kell felkínálni a gyerekeknek. Jövőre az ifik, az U–15-ös és az U–17-es csapat mellett a felnőtt csapatot is szeretnénk életre hívni. Első lépésben a legalacsonyabb osztályból minél hamarabb magasabb fokozatba kell jutni. A legtehetségesebb, mentálisan és fizikálisan is felkészült 10–12 játékosnak lesz az a feladata, hogy az első komoly lépést megtegye eredményesség szempontjából. Jövőre már harmadikosaink is lesznek, számukra beiktatjuk a játékvezetői képzést, hiszen bizonyára vannak olyanok, akik erre éreznek elhivatottságot. Két év múlva edzői, sportmenedzseri vagy idegen nyelvi felsőfokú képzés megszervezésére is lehetőséget kell teremteni, már ebben az irányban is folynak az előkészületek.

Ezt a cikkrészt is kiegészítem azzal, hogy ifi, azaz U19-es csapatunk nem lesz, hiszen a léptetés 16-17 éves korban megtörténik a felnőtt csapatba, s aki ott is tartósan kiemelkedő teljesítményt nyújt, azt menedzseljük tovább. A felnőtt csapat keretében pedig lesznek olyan, pedagógiai szempontból is, meghatározó játékosok, akik megjártak magasabb osztályt is, azaz garanciát jelentenek a fiatalok sikeres integrálásához, valamint a kívánt eredmény eléréséhez egyaránt. Ami az iskolai oktatást illeti: a felsőfokú képzés szakirányainak kiválasztását befolyásolja majd az is, hogy miben nyújtanak kiemelkedőt tömegesen a növendékeink, mert pillanatnyilag úgy néz ki, hogy informatikából és magyar nyelvből kapják a legtöbb dicséretet. Tehát nem zárhatjuk ki, hogy számítástechnikai és kommunikációs vonalon is kell majd gondolkodnunk, nem csak konkrétan a sport bűvkörében.

Kovács Ákos, az ismert magyarországi énekes gondolatával zárnám mondandómat, amely így hangzik: „Igyekezz annak élni, amiben hiszel, különben előbb-utóbb annak fogsz hinni, amiben élsz”. E sorok szellemében folytatjuk futballakadémiánk építését – hangsúlyozta Apró Attila.

Lehet, hogy most megmosolyogtatom a Kedves Olvasókat, de azt az élményt szeretném átélni, ha olyan jól dolgozunk a Nyers Akadémián, hogy Magyarországról is jelentkezzenek hozzánk a tehetséges gyerekek. Meggyőződésem, hogy a mi képzési modellünk sokkal közelebb áll az optimálishoz, mint a magyar akadémiák többségének felszínes „parasztvakítása”. Tisztelet a kivételnek!

Ez egy olyan írás, amely az én véleményemet tükrözi, de több útvonalon is el lehet jutni a célig, ezért érdeklődve várom a hozzászólásokat, véleményeket, esetleg az akadémiával kapcsolatos kérdéseket…

aa

Kilencedik bejegyzésemben ismét egy megválaszolásra érdemes hozzászólásból indulok ki. A felhozott Chelsea-példa valószínűleg a legtöbb emberből ezt a következtetést váltja ki, sajnos még a labdarúgásban tevékenykedőkből is. Hiszen ez csak a felszín…

Manowar
2011.12.20. 01:18

„Nem véletlenül van a Chelsea akadémiájának a falára kifüggesztve, bekeretezve, hogy milyen kritériumoknak kell megfelelni a kapusnak, a szélső védőnek, a belső védőnek stb. ha oda szeretne kerülni.”

„Nos érdeklődve olvasnám, hogy hány saját nevelésű játékos játszik ebben a csapatban??? Valószínűsítem, hogy a szám közelít a nullához!”

A szám valószínűleg tényleg közelít a nullához, de attól még az akadémiájukon a meghatározott kritériumok alapján dolgoznak. Na meg a játékos-megfigyelő hálózatuk is az optimum-karaktereket vadássza. Egyszerűen annyi történik, hogy jobbat tudnak venni, mint képezni. Bizonyos országokban inkább csak a tulajdonos lelkiismeretét testesíti meg a klub akadémiája, más kultúrákban (pl. spanyol) ennél azért komolyabban veszik a képzést. A klub költségvetésének nagyobb százalékát fordítják az utánpótlásképzésre, hatékonyan megoldják az integrálást is, így nyilvánvalóan több saját nevelésű sztárral büszkélkedhetnek. Tudok olyan német csapatról is, amely a látókörébe kerülő szinte minden kicsit ügyesebb játékost leigazolja és a leigazolás pillanatában már adja is kölcsön a temérdek fiókcsapatának egyikébe. A nagy számok törvényében bízik, hátha a közel ezer kölcsönadott játékosból néhánynál sikeres lesz az integráció, amely igazából egy top-csapat számára aprópénzbe kerül. Történjen így vagy úgy, de valamennyi felhozott példában közös, hogy tudatos, kitalált és folyamatos fejlődésre alkalmas a rendszer. Meghatározták a közös nevezőket.

Az írás közben megjött a kedvem még egy – az előzővel összefüggő – téma boncolgatására, hiszen ugyancsak a felszín alá kell pillantanunk…

Manowar
2011.12.16. 01:40

„Érdekes gondolatokat írnak le a hozzászólók.
A vidéki egyesületek sírnak, hogy az általuk képzett gyermekeket a fociakadémiák elviszik. Pedig ezek a vidéki egyesületek ugyan ezt csinálják. A környező településekről – nem ritkán 50-60 km-es távolságból is – elcsábítják a gyermekeket. Az így idecsábított gyermekek pedig, olyan gyermekeket szorítanak ki a csapatból akik ennél a klubnál kezdtek el focizni. Az így kiszorított gyerek pedig nem érti, hogy mi is történik vele. Azt látja, hogy idejön a számára egy “idegen” srác, aki még csak nem is edzett velük, és az a gyermek már a csapat tagja. Nos ekkor kell a szülő, hogy a gyermekében tartsa a “lelket”- bár az is igaz, hogy megmagyarázni Ő sem tudja a kialakult helyzetet. Az edzők pedig nem hajlandóak elmagyarázni az ilyen szituációkat.”

Ha most túlhaladunk a Kedves Hozzászóló látszólagos személyes „érdekein”, esetleg sértődöttségén, akkor nem pont az lenne a normális, amit kifogásol? Mármint, hogy kiscsapatból lépcsőfokonként akadémiára… Éppen ahhoz kellenek a közös nevezők, hogy mindenkinek egyértelműek legyenek a csapatépítés és az egyén felépítésének kritériumai. Amennyiben a tudatosan megformált játékmodell, a különböző karakterek optimum-paramétereinek és feladatkörének meghatározása nem elég egy játékosnak (sokszor inkább a szülőnek), akkor annak semmi sem lenne elég, mivel nem is akar a dolgok mélyére nézni, csupán szociális ügyeskedéssel (pl. az én fiam már a kezdetektől ebben az egyesületben edz stb.) jutni el a felszínes céljáig. Persze utánpótlásképzésben annyi karaktert kell egy csapatnál meghatározni, hogy ne veszhessen el egyetlen tehetség sem, maximum posztot kelljen csak nála változtatni. A módszer pedig nem lehet más, mint a következetesség.

Azért itt két szempont ütközik, ha arról beszélünk, hogy egy új igazolás, egy másik csapatból érkező játékos csatlakozik a csapathoz. Egyszer ugye a már nálunk tréningező játékos, akinél annyi a kérdés, hogy versenyző-e vagy inkább egy elkényelmesedett, hazugság-burokban élő, kiskapus játékos… Másodszor a beépítésre váró, újonnan érkező játékos, aki nyilván bizonyos szempontoknak megfelelt és azért került hozzánk. Némi előnnyel indul a játékmodellt és a megfogalmazott szabályokat már ismerő játékos, s ebben a kezdeti időszakban megpróbálják – ezzel az előnnyel – minél lejjebbről startoltatni az új játékost a csapat hierarchiájának lépcsőjén. Kedveskedve vagy undok viselkedéssel, az ilyenkor szinte mindegy. Akkor kezd érdekessé válni a helyzet, amikor magáévá tette az érkező játékos a tudnivalókat, mert óriásit hibázva – az esetek többségében – a szülők próbálják pozícionálni gyermeküket, azaz ilyen-olyan módon megvívni a felszínes harcot helyettük (régiek vs új)…

Megjegyzés: Szerintem nem a lelket kell a gyerekben tartani, hanem a versenyszellemet.

Kíváncsian várom a hozzászólásokat, tapasztalatokat, érdekes történeteket a témákkal kapcsolatban.

aa

]]> http://dkkp.hu/2012/01/mi-van-a-felszin-alatt/feed/ 7 http://dkkp.hu/2012/01/mennyit-is-ertunk/?utm_source=rss&utm_medium=rss&utm_campaign=mennyit-is-ertunk http://dkkp.hu/2012/01/mennyit-is-ertunk/#comments Mon, 02 Jan 2012 09:45:33 +0000 teszt http://dkkp.hu/?p=1595 Mennyit is érünk? Én nem vagyok doktor, vagy filozófus, mégis ezek a gondolatok merültek fel bennem.

A cikk írója Gerván Márton.

Sokat gondolkoztam azon, hogy valójában mi emberek  mennyit is érünk ? Persze mihez is lehetne összehasonlítani, vagy miben lehetne ezt mérni, pénzben, vagy másban? Azonban szerintem ezt nem lehet semmilyen eszközben mérni. Miért is nem? Mert, ha egymást nézzük is, akkor nagyon különbözőek vagyunk, mindenki egy saját egyéniség, és ha már értékrendet állítanánk fel , akkor bizony rá kell jöjjünk, hogy senki sem ér többet a másik embertől, legyen az orvos, építész, szakmunkás, eladó, pék,  egy hajléktalan vagy egy politikus, akkor sem érünk többet a másik embertől. Legyen felnőtt férfi, vagy fiú, gyermek vagy felnőtt nő, anya vagy kislány és ezt lehetne sorolni egy egész oldalon keresztül. A vége az, hogy egyenlőek vagyunk és ugyanaz  az értékünk .

Azonban ha ezt az írást  egy orvos olvassa, vagy egy politikus, akkor lehet, hogy felháborodik ezeken a sorokon, de azt azért hozzá lehet tenni, hogy csak a tudásunkkal, szakmánkkal, hozzáállásunkat emberséges emberi tulajdonságainkkal (pozitív) érhetünk többet esetleg a másik ember társainktól!Vagy építő ötleteinktől amivel jobbá, élhetőbbé tehetjük az életünket, és a magyar emberek és a többi ember életét is. Csak mi tehetjük jobbá és élhetőbbé a jövőnket. Tehát nem helyezhetjük magunkat a másik ember fölé, ha így élnénk akkor élhetőbb lenne a világunk !

A DKKP és én is úgy gondolom, hogy ha így élnénk, már akkor is jobb lenne és élhetőbb az életünk magyar országon .

Várom a hozzászólásukat .

Gerván Márton

  (Részlet “Presser – Adamis: Harmincéves vagyok” c. musicalből. Forrás: youtube.com – a szerk.)

Elnök Úr, a DKKP lassan 2 éves születésnapját ünnepli. Mi az, amit eddig elért a DKKP?

Iigen,  lassan születésnapunkat ünnepeljük, pártunk 2010. tavaszán született. A két éves működésünk alatt megerősítést nyertünk, hogy van létjogosultsága az elképzeléseinknek. Elég csak arra gondolnunk, hogy már háromszáz fős taglétszámmal bővelkedünk, és közel hat ezer fős támogatói háttérrel, szimpatizánssal vagyunk jelen a hazai politikai palettán. A 2010-es önkormányzati választások alkalmával két jelöltet és egy polgármester jelöltet is tudtunk indítani. A honlapunk (www.dkkp.hu. – a szerk.) fejlődésével és aktív jelenlétével egyre több és több emberhez tudunk eljutni.
A hat ezer fős támogatói háttér már jelentheti azt, hogy Önök egy komoly, Parlamenten kívüli, ellenzéki erőként funkcionálnak?

Nézze, amit mond, arra mind magánemberként, mind a párt elnökeként azt kell, hogy mondjam, ez mind igaz, csak az ellenzékiség lóg ki egy kicsit a sorból.

Mire gondol?

Ezt minden országjárásunk alkalmával elmondom, minden személyes beszélgetés alkalmával, hogy aki a magyar emberekért akar tenni, az nem lehet ellenzéki. Hiszen benne van a szóban, hogy „ellen”. Vagyis miért, vagy ki ellen kellene mennünk? Itt arra gondolok, hogy most mindenkire szükség van, aki egy boldog Magyarországon szeretne élni.

Értem, akkor máshogy kérdezem. Amit eddig elért a párt, arra mondhatjuk azt, hogy egy új Parlamenten kívüli erő jelent meg Magyarországon?

Hiszem, hogy így van. Említeni kell újra a honlapunkat, hiszen az internet egy újfajta virtuális társadalmat hozott létre. A felújított honlapunk látogatottsága már két hónap után havi három ezer látogatóval bírt, ennek legalább a fele visszatérő vendég. Természetesen az olvasóink száma folyamatosan nő. Terjed a hírünk. Tehát az aktivitásunkat abszolút sikerként lehet elkönyvelni. Folyamatosan megkereséseket kapunk szakértőktől, akik szakpolitikai kérdésekben segítenek nekünk, és fognak is. Lelkes támogatók is szép számmal jelentkeznek. Bárkivel találkozom, bármilyen foglalkozású és végzettségű emberrel, az esetek nagy százalékában azt látom, hogy az elkeseredés, a reményvesztés helyett, az emberek átfordultak a tenni akarás állapotába.

A DKKP-nak már 300 tagja, és 6000 támogató szimpatizánsa van Magyarországon.

Mit tapasztal, van – e szükség most egy civil jellegű, alulról szerveződő mozgalomra?

Most nagyon nagy a mozgolódás, mindenki akar valamit, csak azt nem, ami most van. Az emberek mást akarnak, és egyre jobban látszik, hogy a Parlamenten belül nem találnak alternatívát. A lánglelkű, utcai politizálás helyett mi a fontolva haladás elvét választottuk. A demokratikus és keresztény elveket nemcsak a nevünkben szeretnénk hordozni. Ezért követendő példákkal kívánunk élni.  Az árvízkárosultaknak történő segítségen túl folyamatos gyűjtéseket és támogatásokat szervezünk. A legutóbbi segítségünk a többszörösen hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó budapesti, Dankó utcai Wesley óvodának szervezett segítségcsomagokban nyilvánult meg. De emellett, ahogy az előbbiekben is fogalmaztam, szakértők segítségével, az adott és fontos országos események kapcsán kifejtjük álláspontunkat, és azokon keresztül bemutatjuk önmagunkat.

Nem tartanak attól, hogy mostanság a legtöbb fórumon az tapasztalható, hogy aki máshogy akar gondolkodni, azt ellehetetlenítik…

Ez az interjú azzal a céllal készül, hogy számvetést készítsünk. A leltár pedig akkor jó, ha reális képet mutat. Finoman fogalmazva, vannak megkereséseink, akadnak nehéz helyzetek olykor. Erről szólva legyen ennyi elég. De az ellehetetlenítési kísérleteket, a céljaink fontos mivoltára való figyelemfelhívásnak tekintem, tehát ezek erősítenek minket. Másrészt azonban a céljaink és szándékaink olyan fontosságúak, hogy azokért ki kell tartanunk és a lehető legtöbb formában és módon kell kifejeznünk azokat, hangot adva az alapvető életkörülmények biztosításától kezdve a szociális biztonságon át, a legmagasabb önmegvalósítási célkitűzésekig, minden megőrizni és fejleszteni kívánt értékeknek.

DKKP a Zalai Hírlapban.

Hogyan tud mozgalmat építeni a DKKP, hogy a következő választások alkalmával, urambocsá az esetleges előrehozott választások alkalmával számottevő, országos ismertségnek örvendő politikai alternatíva legyen?

A DKKP céljai és megalakulásának oka a mostani politikai vákuumra vezethetők vissza. A válaszok, amelyeket megfogalmazunk olyan alapvető értékekkel egyeznek meg, amikre Magyarország lakossága ki van éhezve. A palettán feltűnő hatalomért és befolyásért sakkozó erők helyett olyan vezetőket kívánnak az ország élére, akik a szavak és ígéretek helyett a döntéseikkel és az ország ügyeinek igazgatásában olyan jó sáfárok, akik szívükön viselik, nem csak a kevesek, de mindannyiunk sorsát. Ha ez a politikai szándék megvan, akkor a szakmai segítséggel és a változásra vágyók támogatásával megvalósítható az emberibb, öngondoskodóbb és önmegvalósítóbb boldog Magyarország. A mi célunk ez, valamint az országos ismertség, és a mozgalmi építkezés. Tehát meg kell, hogy ismerjék az emberek a gondolkodásunkat. Így leszünk az országos ismertséget követően kézzel fogható politikai alternatíva.

A Párt nevében hordoz egyfajta szűrrealitást, itt a “királyság” szóra gondolok. Ezzel tulajdonképpen mire céloznak, miért szerepel ez a szó a nevükben?

A királyság a mai alkotmányos keretek között nem realitás. A minőség, amit képvisel, amit meg akarunk jeleníteni a vezetésben, azonban nagyon is valóságos. Egy királyi minőséggel rendelkező vezetés gondoskodó, nemes, erényes, erkölcsös, egészséges nemzeti öntudattal rendelkező, felelősséget felvállaló, egyenes, hűséges, igazságos és tisztességes. A vezetés ilyen minőségben, mint az ország atyja, jutalmazni is, de ha kell kemény döntéseket hozni is képes. Az ország vezetésének olyan egységben és hatékonysággal kell működnie, mint egy jó család esetében, akit gondoskodó szülők vezetnek, olyan módon, ahogy az egy jó és nemes király esetében történik. Erre építkezve kívánunk ebben az évben egy kampánnyal üzenni az emberek felé, hogy a helyzetünk csak akkor fog igazán megoldódni, ha a királyi bölcsesség jelenik meg a vezetésben. Ezt lehet szimbólumként, lehet készségként, lehet érzelmi, spirituális jelenségként érteni, vagy vizionálni. Kinek mit jelent. A lényeg, hogy az önző, háttéralkukon alapuló politizálások ideje lejárt. Csak a tiszta, királyi minőség az, amely boldoggá teheti az embereket.

2012 – re milyen célkitűzései vannak a pártnak?

Célunk hogy azt a fojtogató és kilátástalanságba taszító politikai helyzetet nemcsak, hogy megszüntessük, hanem valódi választási lehetőségként, igazi alternatívaként jussunk el a választókhoz. Azért is, hogy az eddigi politikából kiábrándult embereknek ismét reményt tudjunk nyújtani. A cél az országos ismeretség olyan szinten, hogy a következő választásokon a kilátástalanságban tengődő honfitársaink ránk szavazhassanak, olyan mértékben, hogy valódi változásokat ajándékozhassunk Magyarországnak.

A DKKP alapító okirata.

Mi történik, ha tegyük fel, holnap kormányt kell alakítania a DKKP – nak, gyors és kreatív szakmai irányítással kivezénylik az országot a bajból?

A ma most van, a holnap pedig a ma után. A ma kihívásait a lehetőségeivel együtt a legbölcsebb módon és legüdvösebb döntéseket meghozva alakítani tudjuk a holnapot. A gyors és kreatív irányítás a megfelelő keretek között a megfelelő szakmai támogatással jöhet létre. A mostani kormány 2010 óta próbálkozik a bajból kivezetéssel. A valódi megoldásokhoz nem egy és nem két nap szükséges, de ennyi idő alatt látszani kellene a mutatókban a pozitív változásoknak. Amit mi tudunk adni, az a keret, ha úgy tetszik az ország vitorlás hajójának „kormány” kereke, amibe a kreatív szakmai nézőpontok és a bölcs tapasztalatok bevonása csakúgy helyet kap, mint az árbocból informáló távcsöves matróz, és a hajózási tapasztalattal rendelkező szárnysegéd szava. A kormányalakításra vonatkozóan pedig a belénk vetett bizalmat a hűség, igazság és tisztesség jegyében, a legjobb megoldások megtalálásával visszük véghez, legyen az akármikor is.

Mi a véleménye a kormány jelenlegi működéséről? Kamikaze politika, amelyet Orbán Viktor folytat?

A mostani kormány célkitűzései és szándékai, a választási ígéretek, amelyek ugyan elég rövidre sikerültek, még dicséretesek is lehettek volna. Az azonban, ahol most tartunk csak egy még jobban kétségbe ejtő és feszültséget növelő helyzet. Az egyháztörvény, a média kontrolálása, a jegybanktörvény, az Alkotmány Bíróság szerepének degradálása, Clinton és Barroso tiltakozása is jelek, amelyek önmagukért beszélnek és minősítenek. Mindez a valódi megoldásra, igazi változásra váró vágyat és szándékot erősíti meg az emberekben, a civil szervezetekben, a szakszervezetekben és minden jövőjéért tenni kívánó emberben. Amennyiben a célja ezzel a vezetésnek az, hogy elérje a társadalom azt a pontot, ahol a megalkuvás és a szemet hunyás fogyasztói igény-kielégítés kényes határpontján túllökje, a felébredés és tettek pontjáig, akkor eléri lassan a célját. A DKKP azért jött létre, hogy ezen a ponton a feszültségek és bizalmatlansági „jaj” kiáltások közepette valódi reményt nyújtva utat mutathasson.

Sok megoldási módot hallhattunk már a kilábalásról. Csak az Unió segíthet rajtunk, vannak, akik azt mondják, újra kell tárgyalni az Uniós tagságunkat. Minden politikai oldal elmondta a saját verzióját. Egyelőre mindegyik hagy maga után kérdőjeleket. Ön szerint van-e élet az Unión kívül?

Az Unió, az euró válság megremegtetésével több ponton elgondolkoztatásra késztetett sokakat. Azonban az Unió, a szakmai tapasztalataim alapján szükséges, az európai identitásunk, a közös jövőnk továbbfejlődéséhez. Gazdasági és politikai fennmaradásuknak egy fontos sarokpontja. A hogyan, miként, milyen mélységben működjünk együtt kérdéseket azonban a nagyon változékony jövő tudja megmondani. Ahol egységesek vagyunk ott erősek is, ahol különbözőek ott színesek. Ezt a bölcsességet megtartva van közös jövőnk, megbecsülve egymás hosszú távú igényeit, szükségleteit, lehetőségeit és szándékát, nemcsak gazdasági, de kulturális és a jövőt alakító kérdések területén is. Mindemellett meg kell hagyni az öngondoskodás és a jövőbe mutató saját hazai termékek forgalmának lehetőségét. Így van értelme minden tagállam számára a tagságnak, a saját egyediségét gazdagító tényezőként hozzáadva az Unióhoz.

(A DKKP 2011-en ben készült kisfilmje.)

Munkatársunktól

Valahogy lágyabbak, melegebbek ilyenkor az emberi szívek!
Karácsony!
Mint tudjuk ez eredendően a fény ünnepe volt még a több istent hívő Rómában. Majd a kereszténység elterjedésével
Jézus születését ünnepeltük, mint a fény “Világ világossága” ki közénk érkezett.
A művészetben szigorúan a Biblia iránymutatásai adták a Karácsony ábrázolásának a témáját. Később a korok és izmusok hatására belefoglalták az emberi testvériség a család szeretetének a fogalmát.
Így született meg napjaink emberének a hittől,vallási meggyőződésétől függetlenül a szeretet, megértés, békesség, mint a Karácsony erős szimbóluma!

Megragadom az alkalmat és itt szeretném bemutatni egy kedves barátomat, méghozzá a fotói alapján.
Szabó Ferenc “Ferisz”. Így lehet megtalálni fotóit a fotóarénában.
Ízelítőül pár kép Tőle, klikk ide!

Írásomat folytatva, ígéretemhez híven én is szeretnék megmutatni az elkészült festményeimből egy pár darabot, és ezzel köszönnék el Önöktől, és a 2011-es esztendőtől.
Mindenkinek szeretetet, megértést, békességet!

(Amikor még a háziasszonyok a bevásárló láncok helyett a piacra jártak bevásárolni… Részlet 1989 – ből, a “Szomszédok” c. teleregényből. Forrás: youtube.com. – a szerk.)

Én nem vagyok egy gazdasági szakember, de tudok számolni és szeretem a matematikát!

Nagyon szépen hangzik az, hogy nálunk az átlagkereset 150. 000 forint. De kik keresnek ennyit?

Mert én bizony nem tudok róluk, vagy csak számomra ismeretlenek ezek a személyek? Az átlag kereset nekem annyit mond, hogy a dolgozók bérét elosztom a keresők számával. Ez csak matematika részemre, egy egyszerű két szám összeg , amit bizony egy általános iskolás is ki tud számolni aki tanulta már az osztást .

Azonban ez nem tükrözi a valós számadatot, ugyanis itthon a nettó kereset a minimálbér környékén mozog, vagy egy kicsit több annál. Még egy általános iskolai tanári fizetés sem éri el a nettó 100. 000 forintot.

Most lehet hallani, hogy nálunk az energia amit a háztartásra lehet fordítani, az a fizetésünknek a 20 %-a csupán, de kinek a fizetéséhez számolták ki?

Ha az átlagéhoz számolták ki, akkor bizony téves ez a szám. Szerintem ez az információ olyan mint amikor elmegy valaki a kozmetikushoz, és nem a mindennapi látvány fogadja kezelés  után, hanem egy szépített, csinos kép  .

Mit is nevezünk energia fogyasztásnak ?

Energia fogyasztás lehet a villamos áram fogyasztása,  meleg víz, fűtés, konyhai energia. Amiben persze  nincs benne a víz fogyasztás a háztartásunkban. Ez a számadat nem más mint  a rezsi költségünk egy része, de ez csak az átlag keresőkre igaz  és akik többet keresnek. Ha azonban elfogadjuk azt a tényt, hogy a fizetésünkből csak 20 % amit energiára költünk, akkor minden nagyon szép és jó. Ami azonban nem igaz .

Ha minden energia fogyasztásunkat ki is  kifizetünk akkor bizony a megmaradt fizetésünkből már nem olyan rózsásan élhetünk meg, és tarthatjuk el a családunkat .

Mennyi pénz jut utána a háztartásra, élelmünkre? Ruházkodásunkra jut egyáltalán?

Mennyi jut a gyerekeink iskoláztatására? Házunkra, otthonunkra, vagy az albérletre? Tömeg közlekedésre, autónkra?

Biztosításokra, házunkra  vagy  magunkra egyáltalán? Jól tanuló gyerekünkre aki egyetemre készül ?

Egyáltalán van esélyünk rá, hogy tanulhasson a gyerekünk, és milyen áron ?

Vagy milyen esélye van a gyerekeinknek egyetemre járni és kijárni azt?

Lesz egyáltalán esély az egyeteméhez?

(Egy igen elgondolkodtató filmrészlet. Forrás: youtube.com. – a szerk.)

A DKKP és én is úgy szeretnénk, hogy mindenkinek lenne munkája  és a fizetésünkből nem csak az energiánkat tudjuk kifizetni, hanem megélnénk és tudnánk  a gyerekeinket iskoláztatni.

Várom a hozzászólásukat.

  Gerván Márton

Az év végéhez közeledünk, és látunk olyan embereket akik a legnagyobb szeretettel adnak ételt és ruhát a rászorulóknak.

(A DKKP adományozó akciójáról itt olvashatnak. – a szerk.)

Szemükben látni a fényt és a szeretetet sugározzák magukból .

Azonban nem csak azok az emberek segítenek akiket éppen látunk, hanem akik adakoznak és folyamatosan gyűjtenek is.

Ezek a magánszemélyek és egyházak, szervezetek, önzetlenül a saját idejüket nem sajnálva teszik mindezt.

Csodák „igen”, vannak. Ha rövid ideig is, egy kellemes órát szerezhetünk embertársainknak. Egy tál meleg étel, egy takaró, egy kedves mosoly, egy szeretetteli műsor.

(Ady Endre: Karácsonyi rege c. verse. Forrás: youtube.com – a szerk.)

Ne feledkezzünk meg az adakozó és segítő emberekről sem.

Én most megköszönöm nekik az értékes, szeretetteljes és áldozatos munkájukat, amelyet önzetlenül, mindenféle köszönet nélkül teszik, és nem várnak érte semmit sem cserébe.

Tudom, hogy ilyenkor van aki az utolsót is odaadja amilye éppen van. Hála és köszönet az ilyen embereknek, és nagyon sok ilyen csodát kívánok mindenkinek .

Aki tud segítsen, és érezze Ő maga is, hogy adni öröm .

Persze mi, a DKKP, és én is azt szeretném, hogy mindenki csak adjon, és ne szoruljon rá a segítségre.

Mindenkinek legyen otthona, munkája  és abból meg is éljen.

Ekkor lesz az igazi nagy csoda .

Ádott, boldog új évet kívánok mindenkinek!

Gerván Márton